"Nem szeretnék okoskodni, de mégiscsak a véleményünket kérték ebben az „iskolában”.. Hetvenegy éves az édesanyám, és nyolcvanhoz közeledik az anyósom. Két menyem van, és esély van még egy menyre, mivel három fiúnk született. Tehát: én vagyok középen – remélem, értik, amire célzok. Leéltük úgy az…

Fiatalon minden nő szent esküvel fogadja, hogy ő jó anyós lesz. Az egyetlen jó anyós a világon. Aztán amikor oda kerül a sor, valahogy megsárkányosodnak az anyák… Én el akartam kerülni ezt a sárkányosodást. Ennek jegyében kellő távolságot tartottam, természetesen boldogan, büszkén figyeltem őket. …

„Mintha kissé el lenne túlozva ez az anyós probléma. Nekem sose volt gondom az anyósommal – vagy nem vettem észre. Nem akartam észrevenni. Nem volt MIT észrevenni. Nem ástam árkot, nem mélyítettem, és neki se hagytam, hogy megfogja a lapát nyelét. Mivel egész személyiségemben egyszerű, laza, nyílt,…

Házasságunk első percétől külön lakunk a feleségemmel, úgy is terveztük, hogy - ha botladozva is –, önállóan építgetjük majd a jövőnket. Persze jó, ha van szülői támasz, később meg, amikor szükségessé válik, mi istápoljuk a szüleinket. Szóval nem mentünk egymás agyára, nem lógtunk folyton a család…

Míg csak „jártunk” a férjemmel, az anyósom imádni való nő volt: kedves, lendületes, fiatalos, a legkényesebb témáról is tudtunk beszélgetni, ha kérdeztem, szívesen és részletesen válaszolt. Emlékszem, konyhai foglalatosság közben milyen jókat nevettünk, sztoriztunk. Jól kijöttünk, amire mindig is…

Három gyerekem közül kettő a mai szokásokhoz képest hamar önállósodott. Hálás voltam a sorsnak, hogy a legkisebb, az egy szem fiam sokáig a szülői házban maradt - legalább érzem, hogy család vagyunk még, hogy van kikről gondoskodni. Okos, értelmes, helyes a fiam, sok lány forgolódik utána, elég nagy…