Fiam is, lányom is van, kétszeres anyós vagyok. A fiam tizenöt, a lányom tíz éve házas, még soha nem szóltam bele egyikük házasságába sem. Határozottan az a véleményem, hogy a menyem kiválóan neveli a két gyermeküket, bár elég szigorúan. Az én korosztályomnak még nem szokatlan ez a következetesség, és az eredményében se kételkedem.

De: a menyem egyre többször, egyre hangosabban és egy re nyilvánosabban szidalmazza a fiamat. Legyen az családi kör, nyilvános rendezvény, hivatalos esemény, szemrebbenés nélkül odaszúr neki valami kellemetlen megjegyzést. Pedig a fiam nagyon szerény ember - ne tévesszük össze a  teszetoszasággal -, munkahelye van, szereti a feleségét, vásárol, főz, viszi-hozza a gyerekeket iskolába, edzésre, leckét ellenőriz, megbarkácsolja az elromlott dolgokat. Nincsenek luxus igényei, nem jár kocsmázni, nem késik otthonról.

Kérem, ne higgyék azt, hogy bugyuta! Csak csendes, de ezzel a menyem is tisztában volt, míg több évig randevúztak, mielőtt összekötötték az életüket. Mióta megözvegyültem, a fiam még gyakrabban telefonál, beszélgetés közben néha kibukik belőle a panasz. Nem tüzelem, csak meghallgatom, csitítom, bátorítom, hogy egy nyugodt pillanatban beszéljék meg a feleségével, mit sérelmez. Azt mondja, szinte nincs nyugodt pillanat, és jobb, ha hallgat.

Nemrég azt mondja a fiam, hogy egy hangoskodás közepette a felesége lehordta mindennek, és többek közt azt ordította, hogy "nem vagy férfi!" A két tizenéves gyerek előtt.

Úgy érzem, ezek után sincs jogom beleszólni az életükbe, és nem is fogok. De nagyon fáj ez a stílus. Őszintén szólva továbbgondolni sem merem ezt a "nem vagy férfi" beszólást... 

Mit gondolsz, lehet még javítani ezen a helyzeten?