Haladó vagyok az Anyós-iskolában, diplomát szerezni azonban mind ez ideig nem sikerült. Pedig nemrég arasznyira álltam egy summa cum laude-s védéshez. Ám a párkapcsolatban kritikus év többek álmát elsodorta, köztük az enyémet is. Egy, a gyermekem érzelmein átszáguldó szerelem-tornádó felkapta, eltüntette az ideát, aki rányomhatta volna a "Megfelelt" pecsétet a dolgozatomra.

Ahogy sejthető volt -, a hurrikán egykettőre kifulladt, kietlen, lerombolt tájat hagyva maga mögött. És megint nem lettem hivatásos anyós!

A természeti csapás levonulása után gyermekem kérdez: van otthon pár kaja-féle régről, elhozhatom, átnézed, felhasználod, mielőtt lejár a szavatossági ideje? Szaporán bólogatok... hiszen én kértem semmit ki ne dobjon, amit én küldök, és nem ízlik, vagy nem tetszik, akár felbontva is hozza vissza, mintsem kidobják. Mai napig így történik.

Pár napra kérdését követően találkozunk, kezembe nyom egy csomagot, de aktuális dolgaink nem engedik, hogy alaposabban ránézzek. Szerencsére. Otthon bogarászom át a láthatóan bolti fűszerekkel tömött kosárkát. Szinte mindegyik bontott, az aprócska aromás üvegcsék félig, vagy kiszáradva sorakoznak oldalt. A nyitott zacskók gondosan behajtogatva, némelyik aromazáróval rögzítve. Ettől függetlenül hirtelen kellemes konyha- és sütemény illat kúszik az orromba, az anyósiskola hét éve alatt eltöltött idő, a rétesek, sakktábla süti - melyet az arany kezek készítettek - íze és illata.  

Elérzékenyülve lapozgatom a fűszeres tasakokat: a mindennapi társaságában van itt római kömény, bazsalikom, lestyán, ilyen-olyan fűszersó, váratlan helyzetre száraz élesztő, habfix, normál és cayenne bors. Ekkor szökik könny a szemembe. 

Valljuk be, túl szép lett volna, ha az érzelmi katasztrófa előtt tündöklő, kifogástalan, értelemtől sugárzó, képzett, szerény, intelligens, udvarias, házias - szóval ha "minden anyósok  álma" teremtés nyomta volna rá diplomámra a pecsétet... Aki - nem mellesleg - mentes minden cool pláza cica külsőségtől, szóval ohne műkarom, halántékig kirajzolt szemöldök, seprű műszempilla, műcici. Ettől függetlenül - vagy talán épp ezért: hibátlan! Szerette a kényelmet, meg is kapta, de tudta, hol állomásozik a lakásban a porszívó, seprű és a lapát, kiénekelte, hogy függöny legyen az ablakokon, tudott szépen teregetni, és férfiinget vasalni is.

Lehet, hogy valamiben nem volt jeles. Lehet, hogy csak ötös alá? Lehet, hogy idővel mindenki ráébred, az a tantárgy csak az átlageredményt emelendő, az ösztöndíj miatt volt csak fontos?

Ezekre a kérdésekre már sosem érkezik válasz. A félbehagyott, a tett helyszínén maradt, általam megörökölt fűszerkosárka tartalma által se. Bár felhasználom mindet, az ételem és életem fűszertelen lesz vásárlója hiányában.

Köteles - és hajlandó -  vagyok elfogadni az újonnan alkalmazott professzornőket, tudomásul veszem, hogy gyermekeink párválasztását más iránytű vezérli, mint a fűszerkosár gazdagsága. De ki tudja, kitüntetéssel fogok-e végezni az Anyós-iskola, következő szemeszterében, vagy csak kölcsönösen átcsusszanunk a végleges megmérettetésen?

Újabb halasztást nyertem az Anyósiskola disszertációjának megvédésében.