Anyós-iskola

Pletykazsák

2019. július 02. - Pöhölyke

Nem tudom, ki, hogy méri az anyósát, apósát, menyét, vejét, egyáltalán embertársát, de ami nálam kiverte a biztosítékot, az anyósom pletykás természete. Míg meg nem ismertem őt úgy igazából – mert azért eltelt egy idő -, hangulatosnak tűnt vele a beszélgetés. Mindig volt témája, mindent tudott mindenkiről, értékelt, tanácsolt. Provokálta is a beszélgetőtársait, kíváncsiskodott.

Később vált nyilvánvalóvá, hogy olthatatlan pletyka hajlama van. Még ki se húzza tőle a lábát a vendég, rohan az első útba eső személyhez, legyen az szomszéd, postás, boltos, családtag, és csak mondja, mondja a magáét… Egy hétig is képes csámcsogni egy témán, legyen az akármilyen egyszerű történet. Szájára vesz bárkit, kéretlenül mond véleményt, ha kell, ha nem. Olyanokat is fantáziál, amit a másik ki se mondott, de „biztos azt gondolja, hogy…” Mindenkit faggat, provokál, aztán továbbadja a történeteket, persze átszínezve, felnagyítva.

Kezdetben nyílt voltam vele és őszinte, de mikor ráébredtem, hogy a rossz ízű híresztelésekből a családtagok se maradnak ki, zárkózottabb lettem, sőt, néha maszatolok, lódítok is. Vagy csak kummogok bólogatva, amikor valakit szapul, megszól…

Nem szimpatikus számomra ez a stílus, de nem merem szóvá tenni.

Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy engem nem beszél ki a hátam mögött, sőt: meg vagyok győződve, hogy én is a céltáblája vagyok!

Szeretnék távol maradni ettől a stílustól, nem tudom, meddig vagyok képes elviselni!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://anyos-iskola.blog.hu/api/trackback/id/tr6114906334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása