Harmadik lecke: Zoli (a férj)
Teljesen kimerít a munkám. Nem szeretem a "stresszes" szót, de néha már torkig vagyok. Már a vezetés is megnyugtat, hát még, ha egy sógorral töltött hétvégéről van szó. Óvatosan "lazulunk", míg az asszonyok csevegnek, a gyerekek játszanak. Jó gyönyörködni bennük. Enyém a szombati grillezés, teljesen kikapcsol a főzés, salátakészítés, sütögetés. Anyósomat is meghívták a lányai, elvégre anyák napja van. Bár most fordul elő tán másodszor, hogy így sikerül együtt lenni.
Na, szóval ennek a hétvégének is eljött a vége. A csajok noszogatnak, hogy induljunk, a gyerekek siránkoznak, holnap megint jön a verkli. Még anyához is be kell ugranom ma este. Indulunk, integetünk, puszilkodik mindenki mindenkivel.
Hazafelé Andi piszkál, lassan menjek át a falukon, ha látunk nyitva tartó virágüzletet, vegyünk egy csokrot anyának. Jó. Rendben. Nincs nagy szerencsénk, félúton már leállítom, akkor se történik semmi, ha ma este csak egy ölelésre lépek be. De ő nem tágít. Virág kell. Minél jobban nyomom a gázt, annál reménytelenebb, hogy virágüzletet találunk. Andit nyugtatom, ne parázz már, legrosszabb esetben holnap megyek hozzá, viszek egy hatalmas csokrot, felköszöntöm. Egy városban lakunk, minden másnap találkozunk, ne csináld már ezt a cirkuszt! De ő csak hisztizik, hogy annak úgyis ő issza meg a levét, mint mindennek, rá fog haragudni anyám, ha nem ma köszöntöm fel. Jézusom! A két gyerek már félre nyeklett nyakkal alszik a hátsó ülésen. Ott egy bolt! – rikolt fel a feleségem, padlófék, megállunk. Berohanok a boltba, megveszem a készleten lévők közül legszebbnek ítélt csokrot. Felteszem a kalaptartóra, mindenki megnyugszik. Nyomom tovább. Öreg este van, mire a presszóhoz érek, ahol anyám pultos. Andi kint marad az autóban a két alvó gyerekkel. Sietek, ígérem neki.
Felköszöntöm édesanyámat. Mosolyogva, igaziból, szeretettel. Neki se volt könnyű a dolga a házasságban. De túl vagyunk rajta, minden mindegy. Felnőttem, családom van. Szeretem az anyámat.
Vagy egy héttel később, szóbeszédből tudom meg anyám reakcióját a csokorról. Nem tudom, az ő fájdalma nagyobb, vagy az enyém.
