Az anyósiskola első szemeszterének hallgatói bőszen reagálnak tananyagunkra. Inkább telefonon, mail-ban, és persze személyesen is, mint kommentben.
Mikor rákérdeztem, miért nem osztják meg tapasztalatukat – mindenki tanulságára - a nyilvánossággal, hiszen a vélemény névtelen, tehát titkos -, egyikük azt mondta, nem szeretné, ha a menye belebotlana és ráismerne a sztorira…
Mire én: szerinted csak egy tarka kutya van a világon? És különben is, bár már csak ott tartanánk, hogy sokan „belebotlanak”…
Ő: az én menyem belebotlana, az tuti. Ő mindenbe belebotlik. Folyton a neten lóg. Nem mintha a fiam nem ugyanezt tenné. A gyerekeknek meg nem engedik használni egy pillanatra sem, mondván, hogy káros. De ha a gyerekek ezt a példát látják! Könyörgöm, mire számítanak?
Tényleg: mire számítanak?
Nos: én most lelépek pár napos szekcióülésre. Türelmeteket kérem, addig is várom a zh-kat!
Szigorúan titkosan!
A pozitív élményeket főleg! Ilyen is biztos van, nemde?
Viszlát!
