Meggyőződésem, hogy az anyós-meny/vő viszonyban élethosszig kell dolgozni – mindkét félnek - még a legjobbnak vélt kapcsolaton is. Személy szerint én nem panaszkodhatok: háromszoros anyós vagyok, értékelhető vejekkel és mennyel, sok unokával.

Amikor a gyerekeink felnőnek és társat választanak, a legtermészetesebb, hogy a jövőben számukra a társ az első. Nem jó látni, ha a vesztébe rohan, de ha rosszul dönt, az is az ő felelőssége. Nem érdemes az elején éket verni közéjük, de ha később szükség van rá, segítő kezet kell nyújtani a helyrehozatalban, változtatásban.

Hibáktól és tanulságoktól én sem vagyok mentes: mikor férjhez mentem, anyukám – amellett, hogy sutyiban engem is folyamatosan tüzelt -, a férjemet is folyton piszkálta. (Gyakran járt hozzánk, abban az időben még nem volt divat messzire költözni, vagy szabályozni a látogatásokat.) Csípős megjegyzéseket tett, másokkal példálózott, ő volt a „bezzeg anyós”, az „én időmben” anyós. Ráadásul a férjem állami gondozottként, család és anya nélkül nőtt fel, szerettem volna, ha legalább az én édesanyám elfogadja, szereti. Nehéz volt kettőjük közt balanszíroznom, itt is, ott is csitítgatni, hárítani.

Egyszer aztán félre hívtam az anyukámat, és határozottan közöltem vele: ha valami baja van a férjemmel, nekem mondja négyszemközt, én majd belátásom szerint elintézem, de ne avatkozzon be folyton az életünkbe. Így is lett.

Megszülettek a gyerekek, fel is nőttek.

Mire ők kirepültek, a házasságunk romokban hevert anyagilag, érzelmileg, bizalmi téren egyaránt. A férjem már nem is titkolta alkoholizmusát, befuccsolt a vállalkozása, adóssághegyek mindenütt, ráadásul belépett az életébe egy nő is. Igazából ez utóbbi mentett meg engem. Könnyebb volt elindítani a válást, az anyagi osztozkodást. Igaz, hosszú évekig tartott, teljes anyagi csődöt örököltem, de végül sikerült talpra állnom.

Drága édesanyám ezt már nem érte meg, de sokszor eszembe jut, hallgatnom kellett volna rá, mikor azt mondta, „a vesztedbe rohansz, kislányom”. 

A saját káromon tanultam meg, hogy a szerelmi és olvasási éleslátás fordítottan arányos egymással.