Három anyósom van. Az egyik az első férjem édesanyja, ők elváltak apósommal, és apósom újra nősült. Mivel első házasságomból született gyermek, és minden oldalról igény van rá, tartjuk a kapcsolatot.

A harmadik anyósom a jelenlegi párom édesanyja, már őt is nagymamává tettük.

Mindhárom anyós más típus – nem akarom azzal vádolni az elsőt, hogy nem véletlen váltak el, hiszen én is átéltem egy házassági krízist és válást, pontosan az ő fiával, és rosszul esne, ha valaki engem okolna, hogy mi sem véletlen váltunk el. Így alakult, hát így alakult. Lehet, hogy már a frusztrációt, a belső harcokat és vívódást láttam az első anyósomon, de vele volt a legnehezebb.

A „fogadott” anyós, apósom második felesége nagyon aranyos, őt is anyósnak, és mindkét gyerekem nagymamájának tekintem.

Jelenlegi anyósommal – vidéki lévén – ritkán találkozunk, de tartjuk a kapcsolatot, és nincs súrlódás közöttünk. Megbecsüljük a találkozásokat, minden nagyszülő imádja az unokákat.

Mivel mégiscsak én kerültem az ő családjukba, nekem kellett kicsit igazodni, alkalmazkodni hozzájuk.

Szerintem nem csak nekik kell figyelni a menyre, nekünk is meg kell tanulni „anyósul”.

Vagy tévedek? Mit gondolsz erről a helyzetről?

.